Női Vezetői Klub Hírek – 2024. november

A rendszerváltás után, huszonévesen annak a generációnak a tagjaként éltem meg, hogy kinyílt a világ, akiknek akkor indult a karrierje. Megérkeztek a multicégek a magyar gazdaságba, ahol elképesztő sokat tudtunk tanulni. Keményen dolgoztunk, külföldre jártunk, addig nem látott juttatási csomagokat kaptunk. Sokféle képzésben, tréningben lehetett részünk. Arról azonban csak elvétve esett szó, hogy önmagunkra, az életegyensúlyunkra, a saját céljaink felé vezető útra hogyan figyeljünk. Aztán amikor sok mindent megélve felnyílt a szemünk, rájöttünk, hogy anélkül, hogy tudatosan gondoskodjunk magunkról nem tudunk továbbmenni.

Optimális esetben önismereti utazásba kezdtünk, elkezdtünk befelé (is) figyelni. Én így tettem. Ennek hála, ma már tudom, megélem a napjaim minden másodpercében, hogy a tudatosság, a hitünk és a hála viszi előre a világot. Ezt mérnök-közgazdászként, magamat többnyire a racionalitás talaján működő vezetőként is látom. Amikor vállalkozóvá váltam, 7 évvel ezelőtt még inkább ráláttam arra, hogy mindannyian teremtő erővel születünk. A kérdés az, elhisszük-e ezt, és ha igen, akkor következő lépésként hogyan tudjuk aktiválni, hogyan válunk képessé az önmegvalósításra, vagy akár az önmeghaladásra.

Csernus Imrétől olvastam, hogy „a változás, a változtatás első három fázisa – a kimondás, az elfogadás és a befogadás – valójában az élet összes területére kisugárzik, mert a kihívásainkat csak így tudjuk jól megoldani. Lehet mindehhez ösztönösen is hozzáállni, de hiányozni fog a tudatosság. A tudatosság azt jelenti, hogy az ember irányítja az életét, és odafigyel rá.”

Nem véletlen vált a mindfulness egyre elfogadottabb és népszerűbb. A tudatos jelenlét vagy éber figyelem alapvetően arra a folyamatra utal, amikor figyelmünket szándékosan, a sémáinktól megszabadítva, ítélkezésektől mentesen a jelen pillanat felé fordítjuk, és az éppen megtapasztalható belső és külső észleléseket tudatos szintre hozzuk.

Tapasztalataink többnyire az öt érzékünk – a látásunk, a hallásunk, a szaglásunk, az ízlelésünk és a tapintásunk – segítségével gyarapodnak. És persze a tapasztalataink közé soroljuk a testi érzeteket, a megjelenő érzelmeinket és a gondolatainkat is. Amikor nem éljük meg a jelent, elkalandozunk, a tudatunk elvándorol a pillanatból. Ennek több oka is lehet. A lényeg, hogy vegyük észre az elkalandozást, és tereljük vissza a figyelmünket az itt és most felé. Ez egy gyönyörű és rendkívül hasznos körfolyamat: figyelünk – elterelődünk – észrevesszük – visszatereljük – újra figyelünk. Ha gyakoroljuk, akkor az időnk egyre jelentősebb részében élhetjük meg a tudatos jelenlétet.

Szívből azt kívánom nektek-nekünk, hogy fekete öves tudatos teremtőként éljük meg az üzleti hétköznapjainkat is.

Jó olvasást,

Andrea

A tudatos gondolkodás – tervezés – teremtés aranyháromszöge

Vezetői háttérbeszélgetés az októberi MVÜK Női Vezetői Klub Brunch-on

A tudatos gondolkodás-tervezés-teremtés háromszögére fókuszáltunk hat vezetővel a novemberi Brunch-unk vezetői háttérbeszélgetése során, azaz arra, hogy hogyan használjuk a tudatosságot az üzleti életben Lakatos Zsófia frissen megjelent, „Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai” könyvétől inspirálva. Ültek az asztalunknál igazi stratégák, a helyzetek többségében a racionális gondolkodás hívei, és olyanok is, akik inkább az intuícióikra hagyatkozva haladnak a mindennapokban, és persze többen voltunk olyanok, akik szituáció függően használjuk vagy az egyik, vagy a másik megközelítési módot.

Az eszmecserében partnereim voltak:

  • Rázsóné Szórády Csilla, az Újház vezérigazgatója,
  • Szilágyi Judit, a TRC Innováció Kft. (Come&Grow) ügyvezetője, a FranklinCovey Magyarország tulajdonos partnere,
  • Gothárdi Ibolya, a 4ig, Group Chief People Officere,
  • Tanos Erika, a Líra Könyv Zrt. bolthálózati igazgatója,
  • Lakatos Zsófia, az „Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai” című könyv írója, a Magyar PR Szövetség korábbi elnöke, örökös tagja, az Emerald Public Relations alapító-ügyvezetője, és
  • Szilágyi Gábor, a Lizzy Card ügyvezető igazgatója, a Planall-Яemind-Tudatosság napja alapítója.

 

Dr. Rázsóné Szórády Csilla, az Újház vezérigazgatója azzal indította el a kört, hogy nem tudja és nem is akarja a tudatos tervezés számára bevált szokását levetkőzni. Kontrollerként végzett az egyetemen, ami ma is meghatározó az életében. Vallja, hogy kontrolling tudás, a számok ismerete és céltudatos használata nélkül nem lehet hatékonyan és profitábilisan céget vezetni. Emellé pályafutása harmadik évtizedére már megérett benne, hosszú éveket töltve vezetői szerepben, egy másik jó módszer. Véleménye szerint az is lehet elég, ha magasfokú az önismeretünk és jó csapatot építettünk fel. Olyan középvezetői réteget, amelynek a képviselőiben megbízhatunk. Azért az még ma is kérdőjeles számára, hogy ez a bizalom mikor érhet meg annyira, hogy akár vakon is hiszünk a munkatársainknak.

A mai vezetői csapatával már megengedi magának, hogy néha hátradőljön. Az a fajta tudatos teremtés, amiről Zsófi beszél a könyvében, azaz, hogy legyen egy célod és tudatosan induld el és menj felé, úgy jelenik meg Csilla életében, hogy amellett, hogy kiváló stratéga, hatékony és alapos megvalósító is.

Megélte már a teremtés élményét, pillanatát is, azt, amikor annyira szívből jött egy kívánsága, mint amikor gyermekként áhítozunk egy bizonyos karácsonyi ajándék után. „Éppen barátoknál beszélgettünk. Belépett valaki a szobába és elkezdte mesélni, hogy hamarosan utazik Srí Lankára. Emlékszem, november elejei hideg, borongós időt éltünk éppen. Ott ültem és szinte azonnal megfogalmazódott bennem elsöprő erővel, hogy de szeretnék én is Srí Lankára menni. Aztán eltelt két hét és az egyik üzleti partnerünk felhívott, hogy Csilla az idei úticélunk Srí Lanka. Jönnél-e velünk? Az én kontrollált agyam, a közgazdász számára az a természetes működés, hogy teszünk azért, amire vágyunk: bemész egy utazási irodába, megnézed mennyibe kerül az út, kiválasztod a legjobbat, megnézed a feltételeket, az időt és átgondolod a részleteket. Erre érkezett az életembe egy ilyen meghívás. Hogy tovább emeljem a tétet: kiderült, hogy nem jó időpontban lett volna az utazás, nem tudtam volna elmenni. Vissza is jeleztem. Eltelt újabb két hét és egyszer csak megcsörrent a telefonom: átrakták az időpontot egy számomra kedvező időpontra, mert az utazók közül sokak számára nem felelt meg az eredeti időpont. Itt azért igazán meglepődtem.”

Ez egy kiemelkedő élménnyé vált az életében. Természetesen megmaradt a hite a tervezésben, a kitartásában, a konokságában, a készségeiben és képességeiben. Vallja, hogy ezek a tulajdonságok nehezebben taníthatók-tanulhatók. Igyekszik minél körültekintőbb lenni – persze adatvezérelt közgazdászként mi más lehetne. Ha egyszer megtalálja a megfelelő ívet, akkor iszonyatosan nehéz őt lelökni róla és a mai napig előveszi a bevált módszereit. Vasárnap megtervezi a hetét, kijelöli a top három prioritását. Régebben csak a céges teendőivel kapcsolatban tette ezt meg, ma már az a trükkje, hogy a magánéletére is elkészíti. Év elején tervez, amit aztán lebont az aktuális hónapra, hétre, napra, hogy ne hagyja el a céljai felé vezető ösvényt.

Amikor éves tervezésre behívta a vezetőit, mindenki szorgalmasan jegyzetelt, írta, hogy mik a saját területére vonatkozó tervek. Elámultak, amikor Csilla kitette az élet 10 területét eléjük, és kérte, hogy ezzel dolgozzanak tovább. A megrökönyödés után végigvitték a feladatot. Aztán eltelt néhány hét és hónap és sorban jöttek vissza Csillához a visszajelzéseikkel. Volt, aki onnantól megitta az egészségéhez szükséges napi két liter vizet. Volt, aki a három éve tervezett párizsi utazását valósította meg, nagyrészük pedig csak annyit reflektált, hogy „sokkal jobban vagyok, köszönöm.” Csilla meggyőződése, hogy csak a magukat jól érző kollégák tudnak jól teljesíteni.

 

Szilágyi Gábor, a Lizzy Card ügyvezető igazgatója, a Planall-Яemind-Tudatosság napja alapítója így vall erről a kérdésről: „Én nagyon cseles vagyok. Én szerelmessé teszem a kollégáimat abba a projektbe, amelybe belevágunk. Ez régen nem volt tudatos. Teljesen magától jött ez a módszer, de ma már kifejezetten tudatosan használom. A csapatomat is ennek megfelelően választom ki. Három vállalkozást építek paralel, mindhárom startup állapotnál tart. A kezdő vállalkozások izgalmai közepette rendkívül szigorúan figyelem a kollégáim hozzáállását, a bennük rejlő fejlődési potenciált, illetve azt – és ez mindent felülír –, hogy a csapatért mit hajlandó tenni a munkatárs, vagy épp mit tesz ellene. Hiába tehetséges, jó munkaerő egy kolléga, ha rontja, rombolja a csapatszellemet, megválunk egymástól. Régen mindig hagytam, hogy az ilyen munkatársak tönkre tegyék az egész cég rendszerét. Ezek az emberek sajnos sokszor mosolyogva, a háttérben, az alapot alattomosan rombolva működnek. Ahhoz, hogy ma már ezt tisztán lássam és bele tudjak állni ezekbe a helyzetekbe erős önismeret kellett. Enélkül egyre-másra az merült fel bennem, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy megítéljem őt.”

Gábor decemberre tervezi a cégei első csapatépítő tréningjét. Konkrétan megvan a cél: a jövő évi tervezést fogják megbeszélni a kollégákkal. Arra is alkalma nyílik így, hogy a hozzáállásukat is felmérje. Ott is saleselni fog: minden kollégájának el kell adni a koncepcióját, azt, amit csinálunk. Úgy szeretné a csapatot felépíteni, hogy pontosan oda jussunk el, amit Csilla is mondott. Arra vágyik, hogy rájuk tudja hagyni az operatív működést. Egész egyszerűen azért, mert akkor ő tud másra fókuszálni.

„Hadd mondjak erre egy jó példát” – folytatta Gábor. „Közeledik a Remind Magazin második születésnapja. Kibéreltük a Párisi Passage elnöki lakosztályát. A kollégám kitalálta, hogy „Slow Celebration”-t tartunk. Ez azt jelenti, hogy egész nap várjuk szépen időre beosztva a partnereinket. Ezt nem én találtam ki, nem én valósítom meg. Büszke vagyok rá, hogy nekem ezért semmit nem kell tennem, hogy az elejétől a végéig, a kommunikációtól kezdve az operatív szervezésig mindent a csapat csinál. Nekem annyi a dolgom, hogy ott legyek. Ettől igazán boldog vagyok. Eszembe sem jut elvenni tőlük. Imádok ötleteket kapni, befogadni. Szerintem az a legnagyobb dolog egy cégben, amikor egy kollégának felmerül egy ötlete, felkaroljuk és végigvisszük. Nyilván adok keretrendszert a projekthez, de ezen túl semmit. Összefoglalva szeretem szerelmessé tenni a kollégáimat a missziónkkal kapcsolatban, amit megálmodok. Az elhivatottságom, a tűz, ami bennem ég meggyőzi őket. Vannak, akiket gyorsan, vannak, akiket lassabban, de azt is türelmesen kivárom.”


Dr. Szilágyi Judit, a TRC Innováció Kft. (Come&Grow) ügyvezetője, a FranklinCovey Magyarország tulajdonos partnere,
egy kis mókával kezdte a hozzászólását: „ha csak olyan vezetők lennének a gazdaságban, mint Csilla és Gábor, akkor én éhen halnék.” Vezetőfejlesztőként azonban azt látja, hogy hosszú még az út odáig, hogy az üzleti működés általánosan tudatossá váljon.
Konkrétan arról a módszerről, amit Gábor említett és használ, vagyis, hogy a vezető befelé, a szervezete felé is eladja a stratégiáját, az ötleteit, Judit kurzust tart.

„Rengeteg saleses kompetenciát tanítunk ma vezetőknek, például, ha változásvezetés a kurzus témája. Ha holnaptól teljesen más működési módra áll rá egy cég, ha változnak a rendszerei, ha összefonódik más cégekkel, akkor az komoly belső sales tevékenységet is igényel, hogy minden lépés pozitív oldalát is meg tudjuk mutatni vezetőként. Amit én még itt hangsúlyozok azzal kapcsolatban, hogy hogyan adjuk el a stratégiánkat, az ötleteinket: fontos az energia, a hitelesség, a harmadik tényező pedig a rendszeresség. Az édeskevés, ha a vezető elmondja egy alkalommal, hogy ’kedves munkatársak, hamarosan sokkal jobbá válik a működésünk, és a tengerparton fogunk majd a jövőben koktélozni’. Nem viccelek, sajnos a legtöbb vezetői kommunikáció ma így néz ki. Azt pedig elfelejtik elmondani, hogy előtte lesz egy jégmező, amit három évig tart átszelni, ahol mezítláb fogunk átmenni, 60 kilós zsákokkal a hátunkon, 100 km/órás szembeszélben. Vagy ha mégis elhangzanak a várható nehézségek, akkor elbagatellizálva, mondván, majd megoldjuk együtt. Ezzel általában le is zárul a kommunikáció. Ami elégtelen, és az eredményes változások legnagyobb akadálya.’

A tudatos gondolkodást, tervezést, „teremtést” Judit a szakmájának tekinti. 20 éve gyakorolja is, hiszen furcsán nézne ki, hogy azt tanítja a vezetőknek, hogy a tudatos vezetés hogyan működik és egyébként nem csinálja a saját cégénél. Alapnak tűnik, de minden hétfő reggel tervez: megfogalmazza, hogy mit akar elérni, hogy ténylegesen éppen mi a fontos számára, hogy mik azok az értékek, amelyekhez kötődve építkezik, és a céljai hogyan fognak manifesztálódni. Azt látja, hogy amikor hasonlót kér vezetőktől, ennél a pontnál szokták azt mondani, hogy ha majd ráérnek, foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Az önismereti munka borzasztóan macerás és sokaktól még ma is távol áll.

Sok mindenre rezonált Judit, amit Zsófi megírt. Rengeteget dolgozik azon, hogy „a keleti filozófia gondolatvilágát és tapasztalatait hogyan lehet behozni az üzleti életbe. Ebben hatalmas segítség ma már a modern viselkedéstudományi és neurológiai kutatások eredményei.  Melyeket zárójelben még a Dalai láma is szorgalmaz. A „teremtés” szót soha nem használná egy vezetői képzésen. De azt, hogy a gondolataink milyen szinten befolyásolják az eredményeinket, hogy mennyire meghatározó hogyan látjuk a világot magunk körül, azt viszont kiválóan át lehet adni üzleti környezetben is.

Véleménye szerint a felnőtt tanulás erősen megváltozott. Amikor 20 éve elkezdett ezzel foglalkozni, akkor háromnapos tréningeket tartott. Ma már a „mikro tanulás” (micro learning) és a „közösségi tanulás” (social learning) működik. A fiatalok végképp csak a modelleket, az adatokat és a kutatási eredményeket hiszik el (saját influenszereik mellett), az egyéb információs források megbízhatóságát komolyan megkérdőjelezik. Ami még tipikus, hogy a mesterséges intelligencia hétköznapivá válásával egyre sűrűbben kérik az ügyfelek a kollégák humán készségeinek a megerősítését.

A FranklinCovey-nál „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása” program, amely egy 30 éves módszertan, még mindig egyre népszerűbb. Amikor ő kezdte a pályáját az eladási számok csökkenő tendenciát mutattak. Manapság akár olyan modern szervezetfejlesztéseknél, mint az agilis transzformációk esetén is beépülhet ez a metodológia, mert a humán készségek elengedhetetlenek. Judit tapasztalata – és a FranklinCovey mérései ezt sokszor alátámasztják –, hogy gyakorlatilag a mai vezetők többsége nehezen jut el érettségi fokban a kölcsönös függés szintjéig. Ergo nincsenek meg a komolyabb interperszonális kompetenciák, pedig a 21. század üzleti, szervezeti, vezetői, vagy éppen társadalmi kihívásai sem oldhatók meg ezek mély alkalmazása nélkül. Az hogy tudatosságot, önismeretet, vezetést 7 szokással, vagy más kiváló vezetésfejlesztési programmal tanulunk az másodlagos. A lényeg, hogy tanuljunk, és figyeljünk, hogy ebben ne az egónk legyen a legnagyobb akadály….

 

Gothárdi Ibolya, a 4ig, Group Chief People Officere, amikor pályakezdő HR-esként még a BAT-nál dolgozott, az akkori holland cégvezetővel sokszor beszélgetett. Az egyik ilyen emlékezetes alkalom, amikor azt mesélte a CEO, hogy ő minden nap mielőtt hazaindul, becsukja az ajtót az irodájában, hogy egyedül legyen. Feláll a gépe mellől, tíz percig kinéz az ablakon és közben tudatosan reflektál. Ibolya akkor még nem értette, hogy miről beszél. Azt hitte, hogy a feladatait tekinti végig, hogy mit végzett el aznap, mi maradt el, mivel kezdi holnap. A legközelebbi beszélgetésükkör megkérdezte, mit is jelent a vezető számára a reflexió. A válasz így hangzott: „Azt gondolom ilyenkor végig, hogy jó vezetőként aznap mit hogyan csináltam. Nem a feladatokat nézem, hanem azt, hogy emberként és vezetőként milyen értéket teremtettem.” A válasza a mai napig megmaradt Ibolyában. Számára ilyen egy született vezető. Olyan, aki tudatosan tölti be a pozícióját, és időt szán rá, hogy ez jól működjön.

„A másik példám, amikor executive coachingban egy felsővezetővel dolgoztam együtt. Azt a feladatot adtam számára, hogy egy papírlapra rajzolja le, vizualizálja, hogy mit szeretne elérni, mik a céljai. Elkezdett fészkelődni, forgatta a lapot, kérdezgette, hogy mit rajzoljon. Mondtam, hogy bármit, amit szeretne. Aztán elköszöntünk. Ezután sokáig nem hallottam felőle. Azt gondoltam, nem jön többet a feladat miatt. Aztán egyszer, két hónap elteltével felhívott, hogy készen van a rajza. Elmesélte, hogy ilyen nehéz feladatot régen kapott. Számtalanszor széttépte a papírt készülés közben. Akkor döbbentem rá én is, hogy a vezetői képzéseken 20-30 éve a fókusz a projektmenedzsment, az időmenedzsment, a delegálás stb. oktatására esik. Rengeteg energiát, pénzt fektetünk ebbe. Közben az egyik legfontosabb dologról, hogy magaddal legyél rendben, mert akkor tudsz jól vezetni, nem sok szó esik. Szokták mondani, hogy „ha anya jól van, a család is jól van”. Ez a vezetőkre is érvényes: ha a vezető jól van, a csapata is jól van.”

Persze ütközött már ellenállásba is. Amikor egy felsővezetőt kért hasonló vizualizációs feladatra, azzal a reakcióval szembesült, hogy erre a bohóckodásra nincs szükség, nincs idő a mindennapi tűzoltásban. Ez a vezető pont a másik végletet hozta, mint anno a holland cégvezető.

Amikor Ibolya egy skandináv cégnél dolgozott, elvitték őket Svájcba a hegyekbe egy tréningre. Azt a feladatot kapták, hogy rajzolják fel, vizualizálják az életük vonalát. Vért izzadtak a rajzzal, a főbb pontok meghatározásával. Több órán keresztül próbálták megoldani az első pillantásra könnyűnek gondolt feladatot. Végül megélték, hogy igazán hasznos, önismereti feladat kerekedett a gyakorlatból. Tanulság, hogy vezetőként és a magánszféránkban is érdemes és hasznos időt fordítani magunkra, hogy a tudatosság megvalósulhasson az életünkben.

Régebben ilyen idővonalat csak visszafelé készített Ibolya és csak a munkájára vonatkozóan. Néhány éve azonban elkezdte előre nézve, tervezésre is használni az eszközt. A kollégáival is használja, és azt vallja, hogy akkor tudnak jól teljesíteni, amikor képesek megszeretni a feladatukat, a környezetüket, és önmagukkal is rendben vannak. Kifejezetten magas minőségben és volumenben teljesítő munkatársakat is látott már padlóra kerülni, amikor az az életterületük sérült, megszűnt vagy megváltozott, ahonnan az energiáikat szerezték. Ez kihatással volt a teljesítményükre. Akkor döbbent rá Ibolya, hogy kulcsszerepet játszik a tudatosság itt is, hogy nézzünk rá időről-időre arra is, hogy mi hogy vagyunk.

„Amikor tehetségekkel beszélgetsz és megkérdezed tőlük, hogy mit szeretnének, tízből kilenc a pozíciót definiálja első helyen, amit be szeretne tölteni. Ezzel kapcsolatban több részletet is meg tudnak fogalmazni: nemzetközi szinten vagy itthon, mennyi home office-t kérnek stb. A következő kérdésre, hogy hol tartasz most a célod elérésében, hogyan fogsz a vágyott szerepig eljutni, miért akarod azt a pozíciót, akkor meglepődnek. Általában csak a felszínt nézik, pedig itt is fontos lenne a tudatosság, hiszen a jövőjük tervezésről van szó.”

Végül még egy gondolatot hozott be Ibolya: a felismerések fontosak, de az is, hogy megfogalmazzuk őket. Utána legalább annyira fontos, hogy megvalósítsuk a terveinket és rendszeresen foglalkozzunk velük. Szánjunk időt magunkra. Zsófi könyvét viszonylag gyorsan el lehet olvasni, nem ez a hosszú idő. Utána jön a lényeg, amikor megoldjuk a feladatokat, válaszolunk a kérdésekre és rájövünk, hogy ez nem is olyan egyszerű. Őszintének lenni önmagunkkal, tükörbe nézni, értékelni a kvalitásainkat, a helyzetünket sokszor nehéz feladat.


Tanos Erika, a Líra Könyv Zrt. bolthálózati igazgatója, vérbeli tervező típus. Igazi listázó embernek vallja magát. Karrierje egy részében egy videójátékos cégnél dolgozott, ahol úgy hívták őt, hogy „az analóg lány”, mert papírra írta a listáit. Egy idő után mindenki tudta, hogy a listájáról mihamarabb le kell kerülni, mert addig kérdezi őket Erika, amíg el nem készül a feladat. A nyomon követés fontos számára is. Mind a szakmai, mind a magánéletében. Minden barátnőjének tudja nemcsak a születés- és névnapját, hanem a házassági évfordulójukat is. Ugyanakkor egy két lábbal a földön álló embernek vallja magát. A tudatos teremtés koncepcióját próbálja megérteni és megélt már nagy felismeréseket mostanában ezzel kapcsolatban. Például azt is, hogy ha megfogalmazza a célt és utána nem feszül rá a felé vezető feladatokra, hanem el tudja engedni, akkor az sokszor hogy, hogy nem, megoldódik.

Középvezetőként a tulajdonos és a háromszáz bolthálózatban dolgozó kollega között akadnak nehéz helyzetek számára. A fő szempontja a humánfókusz. Sokszor egy emberért is sokat tesz, akár napiszinten is kiáll egy-egy ügy mellett. Célja a jobbítás. Akár apró lépésekkel, de fokozatosan fejleszti a hálózatot. Legújabb fejlemény, hogy a Smaragd Akadémián keresztül most tréningen vehetnek részt a boltvezető munkatársak. Ráadásul úgy tűnik, hogy folytatása is lesz majd a képzésnek.

„Gáborhoz csatlakozom: az emberek és a motiválásuk a legfontosabb a cégnél. Multikörnyezetben kell már működnünk, a versenytársak kihívásainak meg kell felelnünk. Azt gondolom, ezt csak úgy lehet, hogy olyan emberek állnak a boltok élén, akik értik ezt, illetve az eladók úgy fogadják a vevőket, hogy visszatérjenek. A juttatási csomag, a képzések, és az, hogy én elmegyek személyesen akár Zalaegerszegre vagy Nagykanizsára is, és beszélgetek velük, ezek mind-mind motiválják őket.”

Erika maximálisan racionálisnak vallja magát, de a hétköznapjaiban tetten éri az emocionális vezetés lépéseit is. Rá kellett jönnie, hogy az is ő. A HR szerepéből adódnak olyan helyzetek, amikor tudja, érzi, hogy egy jelentkező be fog válni, pedig nem a kereskedelemből jön, nincs könyves tapasztalata, de egyszerűen az alapintelligenciája, ahogy a szemébe néz, az megerősíti a döntését. Aztán amikor beigazolódik, hogy helyesen döntött, akkor az meg afelé tolja őt, hogy egyre többet próbáljon a megérzéseire hagyatkozni, és higgye el, hogy így is jól működik vezetőként. Két területi képviselő támogatja a munkáját konkrét ötletekkel, akár arra nézve is, hogy hogyan reformálják meg az egész hálózatot. Ma már a hátra mer dőlni sok esetben, mert tudja, hogy úgyis megoldódik az adott helyzet.


A beszélgetés vége felé Lakatos Zsófia, az Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai” című könyv írója, a Magyar PR Szövetség korábbi elnöke, örökös tagja, az Emerald Public Relations alapító-ügyvezetője
hozta be a saját tapasztalatait. „25 éve dolgozom PR-osként, 16 éve első számú vezetőként. Én is úgy kezdtem, hogy addig görcsöltem egy feladaton, amíg végül megoldottam. Így viszont kiégtem, beteg lettem, elváltam. Röviden: az élet megtanított arra, hogy ha nincs benne a szívem, akkor kár az erőfeszítésért, és hogy hallgassak a megérzéseimre. Mindig az jön be, hogy ha figyelem az intuícióimat, akkor jól alakul a jelen és a jövő. Ha meg azt mondom, hogy ez ostobaság, és felülírom a sugallatokat a tudatommal, akkor meg soha nem lesz jó. Én ezt tanultam meg az elmúlt néhány évben. Lazábban kell venni magunkat és az életet. Úszhatok én árral szemben, de mennyivel egyszerűbb az árral úszni és nem szemben vele. Ehhez viszont az kell, hogy figyeljek a jelekre, az érzéseimre, a megérzéseimre. Erről is írtam a könyvemben. Ajánlom szeretettel, jó olvasást kívánok hozzá.”

Konklúziónkként pont ez született meg: a racionalitás mellett hallgassunk a megérzéseinkre, az érzéseinkre is. Ahhoz, hogy ezt meg merjük és tudjuk tenni alapvető az önbizalom és az önszeretet. Az X generáció képviselői számára ez még néha nem könnyű, mert a poroszos iskolarendszerben más alapértékek szerint nevelkedtünk, nőtünk fel. Amint megengedjük ezt magunknak, olyan szabadságot élhetünk meg biztonságban, ami még hitelesebb vezetővé tesz minket. Elhihetjük végre, hogy nem a névjegykártyánk határozza meg azt, hogy kik vagyunk, hanem tisztában vagyunk az értékeinkkel, azzal, hogy mire vagyunk képesek és mi a célunk. Tudatosan tervezünk és teremtünk. Mindezzel stresszmentesen fejlődő, jó állapotban lévő kollégákból épülő szervezetet formálhatunk. Így alakulnának a dolgok egy ideális világban. Ma azonban a jelen gazdasági helyzet, a sok esetben fájóan hiányzó önismereti munka, és még számos egyéb ok miatt, a vezetők egy része sajnos nincs jól, amit természetesen a cégük állapota is visszatükröz. Rajtunk, vezetőkön múlik a változás

 

December az MVÜK Női Vezetői Klubban – ajánló

A decemberünk, a karácsonyra készülve már ünnepi lázban ég, így a hónap első felében megtartjuk 2024-es évzáró Brunch-unkat. December 10-én 08:55 és 11:45 között az MVÜK Női Vezetői Klub Brunch eseményen “Nem minden jó, de minden jóvá tehető” címmel Jakupcsek Gabriella, újságíró, műsorvezető, tanár érkezik beszélgető partnerünkként a Haris Park csodálatos Báltermébe.

 

Ügyeinkről

Megjelent a BKIK és Will Foundation friss magyarországi kutatása „A női vezetők szerepe a vállalatok sikerében” címmel és gondoltam, ha még nem találkoztatok volna vele sajtóhírként, akkor most megosztom. Az anyag izgalmas felvezetése, hogy egy szervezetben a női vezetők arányának 10%-os növekedése akár 7%-os innovációs teljesítménynövekedést eredményezhet, illetve a vezetői szinteken lévő nők pedig akár 27%-kal javíthatják a vállalatok pénzügyi teljesítményét. Inspirálódjatok Ti is! Itt éritek el a kiadványt!

 

Könyv, cikk és filmajánló

Lakatos Zsófia: Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai

Így szól a könyvhez, Zsófi megtisztelő felkérésére írta ajánlóm: „A mindennapi mantrámat most nem írnám le, de a mottómat, amit anno Maya Angelou-tól, Oprah mentorától kölcsönöztem igen: „az életet nem a lélegzetvételeinkkel mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől eláll a lélegzetünk”. Ehhez én mindig hozzáteszem: …és azokkal, amikor mi teszünk olyat, amitől másoknak eláll a lélegzete. Zsófi holisztikus életszemlélete, humora, egyenes, szókimondó stílusa, saját életéből vett példái kifejezetten inspirálóan hatnak. Akkor is, ha csak a kötet szövegét olvasod végig, de akkor még inkább, ha a gyakorlatokban is elmerülsz. Döntöttem: ajánlom a könyvet mindenkinek, aki már utazik az önismeret világában, és azoknak is, akik még csak most kokettálnak a gondolattal, hogy elindulnak.” Klikk ide a könyvért! 

 

Dame Stephanie Shirley, az informatika történetének egyik legkiemelkedőbb alakja

Hadd ajánljak nektek egy cikket is egy végtelenül inspiráló személyiségről. Az írás Dame Stephanie Shirley-ről, az informatika történetének egyik legkiemelkedőbb alakjáról szól, aki az Egyenlítő Alapítvány Digitális Amazonok című eseményére is bejelentkezett egy üdvözlettel online. Klikk ide a cikkért!

 

Futni mentem

És végül érkezzen egyik legutóbbi filmélményem, amelyet sokatokkal alkalmam volt megosztani a premier előtti filmvetítésen. Herendi Gábor rendező legfrissebb filmje, a „Futni mentem” négy, tipikusnak mondható női sors és mellette több tipikusnak mondható férfi attitűd kavalkádja – jó, élhető életek, nexusok és kevésbé megtartásra méltó kapcsolatok görbetükre. A Divinyi Réka forgatókönyve nyomán kibontakozó film története hol sírva nevetős, hol székbe bilincselően elgondolkodtató, hol pedig megindító, megríkató. Ajánlom szeretettel. Klikk ide a trailerért!

 

A novemberi MVÜK Női Vezetői Klub Brunch összefoglalója, fotói és felvétele

„Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai–nemcsak az üzleti életben” címmel vendégeink, Lakatos Zsófia, az „Éld az álmod! A tudatos teremtés titkai” című könyv írója, a Magyar PR Szövetség korábbi elnöke, örökös tagja, az Emerald Public Relations alapító-ügyvezetője és Szilágyi Gábor, a Lizzy Card ügyvezető igazgatója, a Planall-Яemind-Tudatosság napja alapítója érkezett a pódiumunkra beszélgetni. Témánk Zsófi könyve nyomán a tudatos gondolkodás-tervezés-teremtés hármasa volt, amely ma már az üzleti, vezető lét szerves része.

Készüljünk együtt az ünnepekre együtt a december 10-i Brunch-unkon! Gyere el Te is, várlak szeretettel!